2016. szeptember 28., szerda

5 megyén keresztül két keréken

Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megyéken át és még azon is túl....

Egy zalaegerszegi vonatos kirándulásnak indult, aztán egy 5 megyén átívelő biciklitúra kerekedett ki belőle.
Késő délutáni órákban érkeztem vonattal. A zalaegerszegi vasútállomásról a város főutcáján, amit azon a hétvégén sétálóutcává alakítottak gyorsan átvergődtem. Épp fesztiválos napok folytak, sörsátrak, boros és pálinkás műhelyek, zalai finomságok.Vadpörkölt fesztivál.  Az újonnan megépült Belső elkerülő utcán haladtam, folytattam utam egészen Neszeléig, azon át Ságod, Kispáli és Lakhegy következett. A jól ismert út, amit nemegyszer megtettem biciklivel, és egyszer futva is. Ez volt az első nap, 15 kilométer.
4 napot töltöttem Lakhegyen, főként pihenéssel és közben megejtettem egy kis termálfürdőzést is a Gébárti-tó mellett, ahonnan továbbindultam Vasváron át Szombathelyre.
Mostanában minden legújabb biciklitúrámra azt mondom, hogy ez volt eddig a legnehezebb, most se volt ez másképp. Igaz a nagy meleget valamennyire sikerült elkerülnöm, hisz szeptembert írunk de azért így is tikkasztó volt, mivel a táj meglehetősen lapos, nincsenek fenyőfák, csupa rét, mező és termőföld amerre a szem ellát.
A Vasvár felévezető úton nem álltam meg csak egy fotó erejéig, de legközelebb meglátogatom Józsi bácsit a kunyhójában.. Apropó, Józsi bácsit a szállodájában.
Kedves kis falvak, rendezett a környék amerre csak visz az út Szombathely felé, sőt egy kis kitérőt is tehetünk, hogy a Jáki templomot felkeressük.
Szombathely nagyállomás, van benne kis és nagy ház. Az egyik ablakon kinézett egy öregasszony, ahogy haladtam drótparipámon, kérdezem gyorsan tőle Szombathely előre, ő bólogatott és csak mentem előre előre...
Az egyik lakója pedig a marosvásárhelyi barátom, ahol az első pihenőmet töltöttem. Íme a város főtere.
A harmadik nap egy hosszú és igen fárasztó túrára kerekedett, az előző napon megtett 41 kilométerhez képest. Söptén, Vasasszonyfán, Tömördön - ami tényleg nagyon apró kis falu -, Csepregen át vezetett az út, majd Lövő, Fertőszentmiklós és Fertőd következett mire elértem a Fertő Hanság Nemzeti Parkot, ahol már kiépített bicikliút fogadott. Meglehetősen lapos ez a környék, semmi hepehupa, csak nádas és hatalmas szúnyograjok, amibe sikerült is beletekernem jó párszor. Szerencsére nem csíptek.
A fő célom az volt, hogy visszajussak Budapestre, mindemellett a Duna elérése tartotta bennem a lelket és képzeletbeli látványa táplálta a kitartásom.  A Fertő tót, eddig csak egyszer láttam, valamikor réges rég, még gyerekkoromban. A tóra nemigen tudtam visszaemlékezni, lehet azért mert már akkor is csupa nád vette körül. A kerékpárútvonal is meglehetősen nagy ívben kerüli meg a tavat, oly annyira, hogy nem is lehet látni azt.
Helyenként két kerékpárút is van, de a nádkerítés az nádkerítés.Egy kis izgalmat Sopron és Fertőrákos fölé emelkedő lankás dombok, bortermelő községek jelentettek, ahol meg is kóstoltam párat a már lehullásra érett mélykék színű kékfrankos szőlőből. Ha az ízlésem nem csal ami a szőlőt illeti, bizony jó évjárat lesz az idei! :)
Kedves kis falvak sorakoznak egymás után errefelé is. Egy tájházat is sikerült meglátogatnom, ahol bepillantást nyerhettem a kerámiakészítés rejtelmeibe, még ha csak egy kis időre is, azontúl csak ámultam-bámultam..
Átléptem az osztrák határt és újabb bortermelő kis falvak következtek, egyik a másik után. Olyanok, mint Sopron felé, de mégis minden kicsit másképp fest. A falvak, a szőlőtőkék, járdák és járdaszegélyek itt is rendezettek, csak mintha a bokrokat megfésülték volna, a kerékpárutakat mintha szinte akkor építették volna éppen ki, a házak pedig vidám színekben, mozaikokban pompáztak, az ablakok körül kicsit más színnel. A látvány a már igen-igen jelentkező fáradtságról mind elterelte a figyelmemet.
Ahogy haladtam, megfigyeltem,  hogy a szőlőtermést mind körbefonták hálóval és ahogy haladtam el a sorok előtt minden sorban megszólalt valami rádió, madárijesztő egy-egy madárhanggal. Tetszett, ilyet még nem láttam azelőtt.
Rusztnál svájci biciklisekbe botlottam, akik útbaigazítottak és vagy 6-8 kilométeren át együtt tekertünk. Különösen itt, nagy ívben kerüli el az út a tavat, nem sok a látnivaló, jól lehet haladni, sík a terep.Szerencsére szélcsend is volt az utamon. Körülbelül este 8 óra lehetett, amikor elértem Neisudler am See-t, egy kicsit megpihentem egy épp arra eső buszmegálló padján  és már sötétedni is kezdett. Szerettem volna megtalálni a Pozsony felé vezető utat, de végül csak egy Shopping Cityben kötöttem ki, Pándorfaluban. Valószínűleg a fáradtság miatt, végül lebeszéltem magam a további folytatásról Pozsony felé.
Idegennek éreztem az eddigi utam során átélt kihívásokhoz képest a csillogó-villogó, luxus környezetet, ami akkor épp körülvett engem, ezért úgy határoztam visszafordulok a Fertő tó irányába, szállást keresni.
Egy benzinkúton álltam meg, hogy útbaigazítást kérjek. Egy magyar nő volt a benzinkutas, de már osztrák akcentussal beszélt, ahogy a benzinkút tornácán borozgató másik nő, az osztrák barátjával. Végül ők tudtak egy szerencsére onnan csak pár száz méterre lévő diákszállót, ahol viszonylag jó áron sikerült megszállnom. Bejelentkeztem, zuhanyoztam, ittam egy sört és próbáltam elaludni amilyen hamar csak szerettem volna, hogy másnap újult erővel folytathassam az utam, de nem így történt. Az álom nehezen jött. Gondolkodtam, hogy 7 évvel ezelőtt is ilyen nehéz volt e a túra, meg hogy milyen fáradtságos szabadságokat eszelek ki mindig magamnak és, hogy miért csinálom.  Vannak olyan csodák, amik csak akkor születhetnek meg, ha kényelmünket teljes egészében feladjuk és szó szerint hajtunk azokért.  Ez az élet minden területén így van, a sikerért dolgozni kell, hajtani, tekerni...Úgy gondolom a kényelem egy roppant veszélyes állapot tud lenni, ahogy a sok szabadidő is. Persze nem szabad a vaskarikák másik oldalára sem esni, a pihenésre is időt kell szánni vagy egy ilyen túra előtt megfelelően felkészülni. Ez most elmaradt.
Másnap mielőtt nekiálltam volna a kiadós reggelinek, egy szempillantással ellenőriztem, hogy megvan-e a hostel elé lezárt biciklim és annak minden tartozéka. Minden rendben volt, jöhetett a reggeli. Sajtot, gyümölcssalátát, vajas, csoki krémes kenyeret ettem és egy nagy bögre kávét, mindezek után útra keltem megint. Igyekeztem úgy reggelizni mint ahogy a mondás írja. Égy úgy mint egy király, ebédelj úgy mint egy polgár és vacsorázz úgy mint egy koldus. Ti betartjátok ?
Védeny, Gálos, Barátudvar és Féltorony települések sorakoztak még az osztrák oldalon mielőtt visszaérkeztem Magyarországra.
Hirtelen olyan hepehupás, gyűröttek lettek az utak  mindenfelé amerre haladtam és nagy volt a meleg is. Nem győztem inni a kutakból a vizet és azt hiszem egy kicsit dehidratálódtam is. Erre a túrára spontán indultam el, nem készültem úgy, mint eddig, a kolbász, kalciumtabletta bizony elmaradt, így útközben kellett megoldanom az energiapótlást és a fő étkezéseket is. Több-kevesebb sikerrel.
Csendes utak voltak, de nagyon göröngyösek.Mosonszolnok, Mosonmagyaróvár, Győr következett, ahol 2 órás pihenőt tartottam, várost néztem és ettem egy kínai menüt. Gondolkodtam, hogy megszálljak, mert Győrben nemigen jártam és csakis átutazóban, viszont az elérhető szálláshelyek mind a város szélén voltak, ezért úgy döntöttem tovább folytatom az utam egészen Komáromig és majd egy másik alkalommal ismét felkeresem Győr városát.
A hídon átkeltem és végül a szlovák oldalon szálltam meg, ütött-kopott épületek, egy bezárt szálloda, esti éjszakába sétáló fiatalok. Némelyikükről az fest, hogy éppen randalírozni készülnének bele az éjszakába, ahogy haladtam immár legendás drótparipámon, szállást keresni. Végül egy szálloda és egy vendégház közül az utóbbit választottam. A recepciós kedves volt. Gyorsan elfoglaltam a szobát, lehámoztam magamról a biciklis öltözetet és már álltam is a zuhany alá. Jól esett, 130-140 kilométer után könnyen megeshet, hogy bizony minden luxusnak tűnik és jólesik.
Felöltöztem és elindultam esti városnéző sétára és hogy egyek valamit, nagyon rám fért. A sétálóutcán hamar túljutottam, megálltam a Jókai szobornál, a várnál és a múzeumnál, fényképeket készítettem majd lekanyarodtam egy üres és annál még csendesebb, kivilágított utcába, ahol pár lakóházon és bezárt butikon kívül semmi sem volt.

Ekkor egy ott élő időskorú házaspárba botlottam bele, akikkel hamar szóba elegyedtem és elmondták a sétálóutca nevezetességeit, amiket jövet sorba lefényképeztem. Mondtam nekik, hogy én is elszakadt magyar vagyok, amit nem a gyűrött ruházatomra értettem  - amikor az ember túrázik, nem visz általában vasalót magával - , és rögtön talált a szó, határon innen és túl....Ez ilyen. Aztán szétváltunk, ők vendégségbe tartottak.
Beültem egy étterembe, a bár pultjához, kértem egy pohár kofolát, szlovák ital, színe, jellege hasonlít a hagyományos kólához, íze azonban más. Nemsokára betoppant az házaspár az utcáról és mint kiderült a főpincér szülei voltak. Köszöntünk ismét, de siettek tovább csak egy gyors, szülő-fia látogatás volt ez csupán. Majd kiültem a teraszra, ahol májat ettem, sült krumplival és kértem még egy pohár kofolát mellé. Nemzeti ételük, a héjatlan, gőzült kenyér, a  knédli nem érdekelt.
Majd sétáltam tovább, a város főtere - Európa tér - ott volt a sarkon.A fotókat feltöltöttem a facebookra, majd egy London mellett élő szlovákiai magyar barátom üzent nekem, amikor látta, hogy bejelentkeztem a városba. Végül a találkozót nem sikerült egyeztetnünk, majd egyszer talán ismét Londonban...
Szemlélődtem, hogy az ottani fiatalok milyen jól elbeszélgetnek, csendesen társalognak egy-egy pohár bor vagy sör mellett, szívesen társalogtam volna velük, de inkább a pihenésre szántam az időt, amire nagy szükségem volt, így el is indultam a vendégházat megkeresni.
A lezárt biciklim mellett már másik két bicikli is sorakozott, úgy látszik, mások is vándorolnak a környéken két keréken. Naná!
Reggel 9 óra volt, amikor elhagytam a szállást, nem voltam kipihent , eléggé megerőltető menetbe fogtam, amit tudtam nagyon jól és még várt rám az utolsó szakasz, ami nem ígérkezett könnyebbnek az addigiakhoz képest.
Mielőtt elhagytam a várost, egy kis boltban feltankoltam vízzel, csokival, vettem valami felvágottat, pékárút és máris indultam Párkány irányába. Innen már teljesen a Duna mentén vezet a kiépített, Eurovelo bicikliút, bár az első kb. 25 kilométeren végig a töltésen kell haladni és az bizony nem belátható távolság a Dunától. Így annak rejtelmes, kanyargós, mesébe illő látványát eltakarták a fák és a bokrok. Viszont haladni jól tudtam az egyenes szakaszon. Meglehetősen egyhangú volt ez a szakasz, próbáltam lábaimmal tartani a tempót, hogy minél hamarabb túljussak rajta, nem volt könnyű, egyedül voltam, más biciklis nem volt.
Aztán úgy döntöttem egyik ilyen már-már ismétlődő pillanatban, hogy a bokrok mögé nézek.  Minden második bokor mögött horgászok voltak. Kész horgászparadicsom ez a hely itt,  így kerestem egy olyan partszakaszt, ahol nem zavartam semmit és senkit és engem sem zavartak. Sikerült. Neki támasztottam a drótparipámat egy öreg tölgyfának, bár a meder nagyon iszapos volt. Ezt gyorsan figyelmen kívül hagytam és pár másodperc múlva már szemem a Duna vízével teljesen egy szintben. Lehűtöttem kimerült testem,majd gyorsan úsztam egy két karcsapást, nagyon jól esett.
Negyedórás készülődés után, az iszapos parton átvergődve, majd letisztálkodva ismét úton voltam Dunaradvány irányába. Szép település és sikerült találnom egy biciklisek által nagyon is kedvelt csárdát, ahol ismét gyorsan megpihentem és ettem valami nagyon finomat. Halászlét és túrós csuszát szalonnával . Bár kihagytam volna a második fogást, mert az első is igen becsületes adag volt és könnyebb lett volna a tekerés utána. De hát ez van, ennél rosszabb ne legyen.
Türelmesen és kényelmesen bruncholtam, arra gondoltam közben, hogy ez bizony estig is kifog tartani. Úgy is lett.Ebéd közben szóba elegyedtem egy kanadai biciklis házaspárral. Körülbelül 60 éveseknek néztem őket, majd kiderült bizony 80 felé közelítettek mindketten. A rendszeres triatlon, biciklizés lehet az oka. Szeretik Európát és már többször bicikliztek az öreg kontinensen. Most Bécsből jöttek, de voltak már az általam is érintett Prága-Bécs útvonalon.
Aznap Esztergomig tervezték az utat, ami még körülbelül 25-30 kilométer lehetett, másnap onnan Szobig, a komppal át, mert az északi oldalon kiépített csak a biciklihálózat jelenleg. Azt követően Szentendre volt a céljuk, ahonnan már hajóval tervezték a fővárost megközelíteni.

Elindultak, mert már túl voltak a kávé pihenőn.Én körülbelül háromnegyed órára rá tudtam csak elindulni és meg sem álltam szinte, csak Esztergom főterénél egy kisebb pihenőre.Utána Pilismarót ellőtt várakoztam, amikor a kompra vártam. Itt egy barcelonai tandemes párba botlottam bele, akik szintén Budapestre hajtottak. Kérdezték honnan való a biciklis táskám, mondtam Bristolból. Én meg kérdeztem kaptak e defektet eddig, és mondták szerencsére nem. Többet nem beszélgettünk.
Szobtól már ismerős volt az út, ahol legutóbb az öcsémmel és barátjával jártam. Nem is siettem, ez a szakasz inkább strandolós, kirándulós szakasz volt annál inkább, minthogy biciklitúrának nevezzem.  Nagymarosnál meg is álltam és élveztem a szabad strandon a Duna vizét és a látványt, amit másik oldalon a visegrádi Fellegvár nyújtott.
Verőcén volt a következő pihenőm, amikor már napnyugta közeledett. Csodálatos, szavakba nem foglalható! Kértem egy korsó sört egy szintén biciklisekre szakosodott pihenőnél és közben lassan elkezdtem a lámpákat felszerelni. Felkaptam pár melegebb ruhadarabot, amiket addig nem használtam és csak az erőnléti próbám terheként mint súly szolgált a biciklis táskámban.
Körülbelül még 30-35 kilométer volt Újpestig, nagyon lassan teltek a percek és a kilométerek. Szinte már teljesen besötétedett mire Vácra majd Szödligetre értem. Itt megálltam egy kisebb átvezető hídon, ami a biciklis utat keresztezte és készítettem egy pár újabb felvételt a még lenyugvó napról, ahogy azt látni lehetett Dunából egy kis mellékág, lombos ágai mögül. Két fiatalabb lány beszélgetett a hídon, szintén biciklivel. Körülbelül 20-30 másodpercig csak figyeltem őket, mire próbáltam megérteni, hogy kik ők és miről beszélgetnek. Az agy különös játékai ezek, amikor sokat vagy egyedül aztán az is lehet az oka, hogy - bár az ország határaitól nem igen sikerült eltávolodnom ez alkalommal - de így is sokféle nemzetiségű emberekkel találkoztam. 

A lányok magyarok voltak és a következő településig, Gödig együtt tekertünk. Dunakeszit hamar elértem, majd onnan a Pálya utcán tekertem végig, ahol a tavak mellett – amikről addig nem tudtam – kiépített töltésre feltoltam a biciklit és onnan tekertem egészen az M0-s híd közelében lévő egyik körforgalomig. Ez az utolsó szakasz, körülbelül 1-2 kilométer lehetett, de nagyon izgalmas volt, a sötét miatt, a göröngyös út miatt és amikor kiértem a betonozott járdaszegélyre, azt éreztem megint, hogy végre civilizáció, még ha semmi más nem is volt ott az aszfalton kívül. Fél tizenegy lehetett amikor végül is sikerült hazaérnem..

2016. augusztus 9., kedd

Emlékszel még ugye?

Torockói jegyzetek


Torockó 500 körüli lakossal rendelkező község Fehér megyében, Kolozsvártól délre, 62 kilométerre. Festői tájon terül el, a Székelykő lábánál, zöld zsalugáteres ablakok mögül kikandikáló takaros fehér házaival, amolyan múlt századból itt maradt többnyire magyarlakta kis település.  A falu eredeti lakói a Thoroczkai család által idetelepített német vasművesek voltak.

2016. augusztus 2., kedd

nyaralás-nyavalygás



Valószínű nem fogom tudni saját találmányként levédeni azt a felismerésemet, hogy szabadság, nyaralás utáni depresszió legalább olyan gyakori, mint bármelyik más modernkori betegségünk. Azt azért kiemelném, hogy e gondolat minden tudományos alapot nélkülöz, és nem is előzte meg sok elmélkedés, csupán az első munkanapon az irodába vezető hosszasnak tűnő út eredménye.
Egyszóval kegyetlen a visszazökkenés a hétköznapokba. Mindig jót mosolyogtam, mikor a barátnőm átküldött nekem, ma annyira divatos listákat, amelyek így hangzanak: 10 dolog ami segít a szakítás után, 5 dolog ami meghatároz egy erős nőt, 6 hiba amit ne kövess el a kapcsolatod elején..stb. Tulajdonképpen már minden területen találunk listát, fellistáztuk az életet, és a nagyigazságokat olvasgatva, megkönnyebbülünk, felszisszenünk, újrakezdünk, betartunk és követünk. Pontbaszedett tanácsokat, közhelyeket, vagy igazi konklúziókat. Megmosolyogtam, de ma mégis meglistázom a saját kis kiáltványom.
Jöjjön hát az én ListáM: 5 dolog amiből rájössz, hogy még nem vagy kész a munka mezejére való visszatérésre nyaralás után:

2016. június 8., szerda

Hányadik igazi lesz ez?

Kalandozások kora folytatódik..a honfoglaló magyarok leülhetnek a léányzó kalandozásainak száma mellett..legalábbis ő így érzi számvető pillanataiban. Nem mintha tudná mennyi kalandoztak a magyarok, de biztos ilyen sokat nem. Ott volt menőmanó az üveghegyen túlról, a zúrfi mesevárosból, holdrólpottyant kapanyányimonyók, hontalan hobbit, ésatöbbi ésatöbbi, mind ott holnemvoltak, tébláboltak az emlékek útvesztőinek kesze-kusza labirintusában.

2016. június 6., hétfő

Díva legyek, ne....



Szó esett már a  blogon, hogy mennyire hajlamosak vagyunk virtuális világunkba burkolózni, mintha már már két párhuzamos életünk lenne, az egyik a valóság, amelyet rajtunk kívül nem ismer igazából senki, vagy még mi sem, s egy kirakatdolog amelyet a különböző internetes felületeken mutatgatunk a nagyközönségnek. Biztos mindenkivel megesett már, hogy vágyakozva nézegette ismerősei nyaralásáról készült fotókat, elképedve mustrálta az északi fekvésű irodájából, hogy gyöngyözik a hűtőből kivett ital a Hawaii nyárban, na és ne felejtkezzünk el az ideális családi képekről sem, amin a papa, mama, csemete tökéletes dekorációjú ikeás bútorokkal felszerelt szobarészletben pózolnak, vagy inkább igyekeznek természetesnek hatni. Ezek valahogy mind akkor bukkannak fel a hírfolyamodban, amikor a legnyomorultabbul érzed magad, mikor túlórázol (de akkor miért netezgetsz??ejha), mikor szemernyi esélyed sincs pillanatnyilag a családalapításra, vagy mikor egyedül koccintasz a magánnyal egy szilveszteri estén, mikor már mindenki bejelentkezett a facebookon kis trendi csillogó miniruhában.

2016. május 22., vasárnap

Rózsaszín elefánt


Egyszer egy rózsaszín
elefánt voltam
egy holnemvolt
porcelán boltban
s hittem
2x2 néha öt
csak amint róttuk
az energikusan
szinergikus körököt
tükröm –tükröm
mondd meg nékem
most mondd meg
egy kicsikét eltörött

2016. május 20., péntek

Green Wayen Prágától Bécsig

Az úton és arról az útról, ahol egykor a világhírű zeneszerző - Mozart - járt Prága és Bécs városa között ..

.. Bár nem két keréken mint egy enyhén elszállt biciklis - én - hanem feltételezem lovakkal és kissé nagyobb kényelemben, amikor a lovaskocsiból ki-ki tekintgetett a májsztró...
Mozart annyira szerette Prága városát és az egész nyugati-cseh, Bohém tartományt, hogy bizony többször meg is tette ezt a szép utat és mindig egy-egy újabb mesterművel lepte meg az ott élőket, akik persze nagy odaadással, tisztelettel és örömmel fogadták játékát és Őt ...

2016. május 19., csütörtök

Reggeli szundi

Ez egy kontinentális reggel”..trállállá...Ááá nem, nem akarsz még felkelni.
Ébresztő kikapcs, szundi bekapcs.
Vagy mégsem?
Álmos szemekkel kikászálódsz az ágyból, a tükörből szembe néz veled egy torzonborz perszóna..
alias Szörnyella de frász..
Frászod  van a mai naptól..
Kósza maszatot fest rád a fogpaszta..
Jól áll az neked, illik az egyéniségedhez.
Az sincs mit felvenni, még jó, hogy ott a szárítón az összes cucc, mert lusta voltál elpakolni az este.. Legalább nem kell kutikálni a szekrényben.
Félálomban kivánszorogsz a lépcsőházba..

2016. május 17., kedd

Gasztroblogger


Ne tévesszen meg senkit a választott cím, nem fogok ínycsiklandó képeket, és incsifincsi recepteket posztolni, mert azt megteszik a nálam hozzáértőbb emberek, inkább fura kis kapcsolatomról írogatnék az ételekkel, a konyhával, és a kettő találkozásával. Igazából nagy merészség erről regélni, és remélem, hogy az olvasók nemcsak rutinos háziasszonyokból, fél kézzel terülj terülj  asztalkámat varázsolókból állnak, és ha mégis, akkor talán őket is felderíti szerencsétlenkedéseim története.

Utazni jó.. avagy két határ közt


Az élményeink fűszerezik mindennapjainkat és teszik különlegessé életünket, ám az egyetlen baj a sok-sok élménnyel az, hogy nem csupán pozitív, hanem negatív élmények is érhetnek az élet hepe-hupás útján. Éppen ezért nem árt odafigyelni arra, hogy a pozitív élményes zsák mindíg nagyobb legyen, mert ellenkező esetben besavanyodunk és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy élni bizony jó és oly sok dolog van amiben a szépet és jót megláthatjuk. A pozitív élmények sokszorosítására tökéletes alkalom lehet egy-egy utazás, különböző helyszínek meglátogatása és azok hangulatainak magunkba szívása.

2016. május 16., hétfő

Ott túl a falakon..

Y generáció..


Holvoltholnemvolt falak
és elválasztott életek.
Egy generáció, amelynek gyerekkorára
valami rendszerváltás nyomta rá a bélyeget.


2016. május 10., kedd

Záróakkord


Kell még egy záróakkord,
ragyogjon ránk a nap és a hold
mielőtt elrepül az ifjúság, az a szertelen
rádkacsint, a kis szemtelen
mi volt ez, egy villanás, vagy szerelem
aztán a tekinteted ott marad a tovatűnő  lépteken..

2016. május 9., hétfő

Szabaduló művész

Egy tompa kés
ez az ölelés
és beléd vés
néhány összekuszált róvásjelt
a múlt
most szabadult
kifakult
elavult
bárpult
s rajta könyököl
a jövőd
te meg csak szövöd
pókhálóba a jelent
s egy elkent
rúzsfolt az ingeden
néz rád hogy mi legyen
happy end mint a filmeken
vagy sírjunk a nincseken
a lázadó tincseken
mit ujjad köré fon
egy sercegő magnetofon
s mínusz hőfokon

éget az érzés a torkodon.


 

Uccu neki huculok!

Jegyzetek egy bukovinai kiruccanás margójára


Ismerős a táj és mégis más.. bohó madárcsicsergés és vízcsobogás dallama lüktet a tavasz viháncoló ereiben..   Szelídebb a zöld és sokszínűbbek a házak. Bádogtető alatt faragott mintázatú szempillák mögül álmosan néznek az ablakok a világra a fehér lambéria-burkolattal fedett gúnyában és a háttérben a csűr ugyanilyen színben és mintában díszeleg, nehogy már alávalóbb legyen ő a lakóháznál. Tiszta és rendezett porták, kedves emberek..

Kártieri ürömzenélések

Havonta megörvendeztetnek drága szomszédjaim, s ha ez az esemény egybeesik, a várva várt hogyan éljük meg a nőiességünket engem teljesen kikészítő időszakával, akkor az eufória teljes. Nem új a téma, és biztos ezreket érint, akik megtapasztalhatták a blokk-közösségi együttélés élményét. Nem is akarok senkit untatni, hogy aztán legyintsenek, hisz ez velünk is megtörtént, csak kicsit jegyzetelgetek itt boldogságomban. Világéletemben tömbházban laktam, oda születtem, ott nőttem fel, családias és teljesen megszokott, hogy testközelben hallod a falszomszéd minden neszét, te szerzel először tudomást arról, ha sikerült elvégeznie nagy és kis dolgát az illemhelyen, és véletlenül sem kapod fel a fejed, ha a felső szomszéd szerencsés ajtócsapódások közepette hazaér a korcsmából. S ha már teljesen beépült a programodba a fent említett úriember kedves neje húspotyolási technikájának hangzásbeli megnyilvánulása, azt hiszed már mindent láttál, hallottál, és igencsak türelmes és alkalmazkodó lévén, már semmi nem tud kihozni a sodrodból, akkor tartogat még számodra meglepetést a nagybetűs.

2016. május 3., kedd

A leányzó és az ezerarcú boszorkány

Az ezerarcú boszorkány [1] a leányzó régi ellensége volt... Huncut kis szemeivel, fojtogató karjával, és mindmáig kiismerethetetlen ezer arcával. Ugyebár „légy jóban az ellenségeiddel”.. A leányzó próbálta megszelídíteni.. szép szóval, szép gondolatokkal, leült vele beszélgetni.. Tudomást vett róla. Az ezerarcú boszorkány pedig kacagott.. először gonoszan, szó szerint szembe röhögött.. de aztán mégis.. mintha a 21. arcán a jóindulat sanda szikrája csillant volna fel a huncut szempárban.

2016. április 28., csütörtök

Hajnali kergetőzés

Hol volt hol nem volt, hetedhét ország határain is túl..holnemvolt város ünnepén...aaa zúrfi, mesevárosból. A leányzó belebotlott már megint. Pedig az egyestés kalandok aranyszabálya, hogy ne legyen folytatás...mert hanem az olyan mint egy sikeres film, aminek elkészítik a második részét is, sose annyira jó, csak halvány mása az elsőnek, s a nézők hajtépve kérdik, hogy miért kellett ezt folytatni. Biza, így esett, hogy a leányzó és aaa zúrfi mesevárosból újból összefutottak holnemvolt város zegzugos macskaköves utcáin.
Hol volt, hol nem nem volt város
kicsit szutykos és sáros
utcáin lépkedő
oly sokszor kétkedő
hetyke kis szédelgő
Én? Te? Ő?

2016. április 26., kedd

vigyázat, sugárzásveszély!

amikor már lassan megszűnnek a rokonok, ismerősök, általában közös téma hiányában jövő keresztkérdései  arra nézve, hogy mikor szándékozol férjhez menni, netán gyereket vállalni, a legfurább helyzetekben kapja az emberlánya a hideg zuhanyokat ezen a téren. az, hogy már miért nem téma a családalapítási terved, betudható annak, hogy lassan elütöd a harminckettőt, te szereted azt hinni, hogy különös természeted miatt már, az amúgy mindenbe belefolyó nagynéni ésatöbbihad fél ilyen nemű kérdéseket feltenni, tudod, hogy anyukád úgy szereti beállítani, hogy a karrier előtérbe helyezése miatt, a kicsi lánya még mindig pártában van, míg nővéred néha viccesen megjegyzi, hogy mindenki azt gondolja, van valami titkos kapcsolatod a városban ahol élsz. remélem mindenki boldog ezekkel a hipotézisekkel, én bevallom elég elcsépelten csak annyit szoktam mondani: mindenkinek másképp alakul.

Budapesti benyomások

Érdekes város ez a Budapest. Egy idősödő, ezerarcú, kiismerhetetlen hölgyeményhez hasonlít, aki hajdanán gyönyörű lehetett, még mindig körüllengi valami titokzatos vonzerő, de a régen tündöklő méltóságának már csak töredéke sugárzik meggyötört arcáról.

Megfelelni, megfelelni, megfelelni!

Mily jó volna belevágni, kitalálni, próbálkozni, esélyt adni, eldönteni, felvállalni, nem törődni.. De nem lehet! Mert mit szól a Világ? A szemfüles Világ, aki mindent lát és mindent jobban tud, figyeli mit teszel és ha valamelyik szabályt megszeged jaj neked. Jön az ejnye-bejnye és a szúrós tekintet.
Megdorgál a Világ, hisz szabályt szegni nem szabad, hogy képzeled hogy kilógsz a sorból!? Ez nagy vétek, az egyik legsúlyosabb, nem lehet csak úgy kilógni a sorból, másnak lenni, másképp tenni.