2016. augusztus 9., kedd

Emlékszel még ugye?

Torockói jegyzetek


Torockó 500 körüli lakossal rendelkező község Fehér megyében, Kolozsvártól délre, 62 kilométerre. Festői tájon terül el, a Székelykő lábánál, zöld zsalugáteres ablakok mögül kikandikáló takaros fehér házaival, amolyan múlt századból itt maradt többnyire magyarlakta kis település.  A falu eredeti lakói a Thoroczkai család által idetelepített német vasművesek voltak.

2016. augusztus 2., kedd

nyaralás-nyavalygás



Valószínű nem fogom tudni saját találmányként levédeni azt a felismerésemet, hogy szabadság, nyaralás utáni depresszió legalább olyan gyakori, mint bármelyik más modernkori betegségünk. Azt azért kiemelném, hogy e gondolat minden tudományos alapot nélkülöz, és nem is előzte meg sok elmélkedés, csupán az első munkanapon az irodába vezető hosszasnak tűnő út eredménye.
Egyszóval kegyetlen a visszazökkenés a hétköznapokba. Mindig jót mosolyogtam, mikor a barátnőm átküldött nekem, ma annyira divatos listákat, amelyek így hangzanak: 10 dolog ami segít a szakítás után, 5 dolog ami meghatároz egy erős nőt, 6 hiba amit ne kövess el a kapcsolatod elején..stb. Tulajdonképpen már minden területen találunk listát, fellistáztuk az életet, és a nagyigazságokat olvasgatva, megkönnyebbülünk, felszisszenünk, újrakezdünk, betartunk és követünk. Pontbaszedett tanácsokat, közhelyeket, vagy igazi konklúziókat. Megmosolyogtam, de ma mégis meglistázom a saját kis kiáltványom.
Jöjjön hát az én ListáM: 5 dolog amiből rájössz, hogy még nem vagy kész a munka mezejére való visszatérésre nyaralás után:

2016. június 8., szerda

Hányadik igazi lesz ez?

Kalandozások kora folytatódik..a honfoglaló magyarok leülhetnek a léányzó kalandozásainak száma mellett..legalábbis ő így érzi számvető pillanataiban. Nem mintha tudná mennyi kalandoztak a magyarok, de biztos ilyen sokat nem. Ott volt menőmanó az üveghegyen túlról, a zúrfi mesevárosból, holdrólpottyant kapanyányimonyók, hontalan hobbit, ésatöbbi ésatöbbi, mind ott holnemvoltak, tébláboltak az emlékek útvesztőinek kesze-kusza labirintusában.

2016. június 6., hétfő

Díva legyek, ne....



Szó esett már a  blogon, hogy mennyire hajlamosak vagyunk virtuális világunkba burkolózni, mintha már már két párhuzamos életünk lenne, az egyik a valóság, amelyet rajtunk kívül nem ismer igazából senki, vagy még mi sem, s egy kirakatdolog amelyet a különböző internetes felületeken mutatgatunk a nagyközönségnek. Biztos mindenkivel megesett már, hogy vágyakozva nézegette ismerősei nyaralásáról készült fotókat, elképedve mustrálta az északi fekvésű irodájából, hogy gyöngyözik a hűtőből kivett ital a Hawaii nyárban, na és ne felejtkezzünk el az ideális családi képekről sem, amin a papa, mama, csemete tökéletes dekorációjú ikeás bútorokkal felszerelt szobarészletben pózolnak, vagy inkább igyekeznek természetesnek hatni. Ezek valahogy mind akkor bukkannak fel a hírfolyamodban, amikor a legnyomorultabbul érzed magad, mikor túlórázol (de akkor miért netezgetsz??ejha), mikor szemernyi esélyed sincs pillanatnyilag a családalapításra, vagy mikor egyedül koccintasz a magánnyal egy szilveszteri estén, mikor már mindenki bejelentkezett a facebookon kis trendi csillogó miniruhában.

2016. május 22., vasárnap

Rózsaszín elefánt


Egyszer egy rózsaszín
elefánt voltam
egy holnemvolt
porcelán boltban
s hittem
2x2 néha öt
csak amint róttuk
az energikusan
szinergikus körököt
tükröm –tükröm
mondd meg nékem
most mondd meg
egy kicsikét eltörött

2016. május 20., péntek

Green Wayen Prágától Bécsig

Az úton és arról az útról, ahol egykor a világhírű zeneszerző - Mozart - járt Prága és Bécs városa között ..

.. Bár nem két keréken mint egy enyhén elszállt biciklis - én - hanem feltételezem lovakkal és kissé nagyobb kényelemben, amikor a lovaskocsiból ki-ki tekintgetett a májsztró...
Mozart annyira szerette Prága városát és az egész nyugati-cseh, Bohém tartományt, hogy bizony többször meg is tette ezt a szép utat és mindig egy-egy újabb mesterművel lepte meg az ott élőket, akik persze nagy odaadással, tisztelettel és örömmel fogadták játékát és Őt ...

2016. május 19., csütörtök

Reggeli szundi

Ez egy kontinentális reggel”..trállállá...Ááá nem, nem akarsz még felkelni.
Ébresztő kikapcs, szundi bekapcs.
Vagy mégsem?
Álmos szemekkel kikászálódsz az ágyból, a tükörből szembe néz veled egy torzonborz perszóna..
alias Szörnyella de frász..
Frászod  van a mai naptól..
Kósza maszatot fest rád a fogpaszta..
Jól áll az neked, illik az egyéniségedhez.
Az sincs mit felvenni, még jó, hogy ott a szárítón az összes cucc, mert lusta voltál elpakolni az este.. Legalább nem kell kutikálni a szekrényben.
Félálomban kivánszorogsz a lépcsőházba..

2016. május 17., kedd

Gasztroblogger


Ne tévesszen meg senkit a választott cím, nem fogok ínycsiklandó képeket, és incsifincsi recepteket posztolni, mert azt megteszik a nálam hozzáértőbb emberek, inkább fura kis kapcsolatomról írogatnék az ételekkel, a konyhával, és a kettő találkozásával. Igazából nagy merészség erről regélni, és remélem, hogy az olvasók nemcsak rutinos háziasszonyokból, fél kézzel terülj terülj  asztalkámat varázsolókból állnak, és ha mégis, akkor talán őket is felderíti szerencsétlenkedéseim története.

Utazni jó.. avagy két határ közt


Az élményeink fűszerezik mindennapjainkat és teszik különlegessé életünket, ám az egyetlen baj a sok-sok élménnyel az, hogy nem csupán pozitív, hanem negatív élmények is érhetnek az élet hepe-hupás útján. Éppen ezért nem árt odafigyelni arra, hogy a pozitív élményes zsák mindíg nagyobb legyen, mert ellenkező esetben besavanyodunk és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy élni bizony jó és oly sok dolog van amiben a szépet és jót megláthatjuk. A pozitív élmények sokszorosítására tökéletes alkalom lehet egy-egy utazás, különböző helyszínek meglátogatása és azok hangulatainak magunkba szívása.

2016. május 16., hétfő

Ott túl a falakon..

Y generáció..


Holvoltholnemvolt falak
és elválasztott életek.
Egy generáció, amelynek gyerekkorára
valami rendszerváltás nyomta rá a bélyeget.


2016. május 10., kedd

Záróakkord


Kell még egy záróakkord,
ragyogjon ránk a nap és a hold
mielőtt elrepül az ifjúság, az a szertelen
rádkacsint, a kis szemtelen
mi volt ez, egy villanás, vagy szerelem
aztán a tekinteted ott marad a tovatűnő  lépteken..

2016. május 9., hétfő

Szabaduló művész

Egy tompa kés
ez az ölelés
és beléd vés
néhány összekuszált róvásjelt
a múlt
most szabadult
kifakult
elavult
bárpult
s rajta könyököl
a jövőd
te meg csak szövöd
pókhálóba a jelent
s egy elkent
rúzsfolt az ingeden
néz rád hogy mi legyen
happy end mint a filmeken
vagy sírjunk a nincseken
a lázadó tincseken
mit ujjad köré fon
egy sercegő magnetofon
s mínusz hőfokon

éget az érzés a torkodon.


 

Uccu neki huculok!

Jegyzetek egy bukovinai kiruccanás margójára


Ismerős a táj és mégis más.. bohó madárcsicsergés és vízcsobogás dallama lüktet a tavasz viháncoló ereiben..   Szelídebb a zöld és sokszínűbbek a házak. Bádogtető alatt faragott mintázatú szempillák mögül álmosan néznek az ablakok a világra a fehér lambéria-burkolattal fedett gúnyában és a háttérben a csűr ugyanilyen színben és mintában díszeleg, nehogy már alávalóbb legyen ő a lakóháznál. Tiszta és rendezett porták, kedves emberek..

Kártieri ürömzenélések

Havonta megörvendeztetnek drága szomszédjaim, s ha ez az esemény egybeesik, a várva várt hogyan éljük meg a nőiességünket engem teljesen kikészítő időszakával, akkor az eufória teljes. Nem új a téma, és biztos ezreket érint, akik megtapasztalhatták a blokk-közösségi együttélés élményét. Nem is akarok senkit untatni, hogy aztán legyintsenek, hisz ez velünk is megtörtént, csak kicsit jegyzetelgetek itt boldogságomban. Világéletemben tömbházban laktam, oda születtem, ott nőttem fel, családias és teljesen megszokott, hogy testközelben hallod a falszomszéd minden neszét, te szerzel először tudomást arról, ha sikerült elvégeznie nagy és kis dolgát az illemhelyen, és véletlenül sem kapod fel a fejed, ha a felső szomszéd szerencsés ajtócsapódások közepette hazaér a korcsmából. S ha már teljesen beépült a programodba a fent említett úriember kedves neje húspotyolási technikájának hangzásbeli megnyilvánulása, azt hiszed már mindent láttál, hallottál, és igencsak türelmes és alkalmazkodó lévén, már semmi nem tud kihozni a sodrodból, akkor tartogat még számodra meglepetést a nagybetűs.

2016. május 3., kedd

A leányzó és az ezerarcú boszorkány

Az ezerarcú boszorkány [1] a leányzó régi ellensége volt... Huncut kis szemeivel, fojtogató karjával, és mindmáig kiismerethetetlen ezer arcával. Ugyebár „légy jóban az ellenségeiddel”.. A leányzó próbálta megszelídíteni.. szép szóval, szép gondolatokkal, leült vele beszélgetni.. Tudomást vett róla. Az ezerarcú boszorkány pedig kacagott.. először gonoszan, szó szerint szembe röhögött.. de aztán mégis.. mintha a 21. arcán a jóindulat sanda szikrája csillant volna fel a huncut szempárban.

2016. április 28., csütörtök

Hajnali kergetőzés

Hol volt hol nem volt, hetedhét ország határain is túl..holnemvolt város ünnepén...aaa zúrfi, mesevárosból. A leányzó belebotlott már megint. Pedig az egyestés kalandok aranyszabálya, hogy ne legyen folytatás...mert hanem az olyan mint egy sikeres film, aminek elkészítik a második részét is, sose annyira jó, csak halvány mása az elsőnek, s a nézők hajtépve kérdik, hogy miért kellett ezt folytatni. Biza, így esett, hogy a leányzó és aaa zúrfi mesevárosból újból összefutottak holnemvolt város zegzugos macskaköves utcáin.
Hol volt, hol nem nem volt város
kicsit szutykos és sáros
utcáin lépkedő
oly sokszor kétkedő
hetyke kis szédelgő
Én? Te? Ő?

2016. április 26., kedd

vigyázat, sugárzásveszély!

amikor már lassan megszűnnek a rokonok, ismerősök, általában közös téma hiányában jövő keresztkérdései  arra nézve, hogy mikor szándékozol férjhez menni, netán gyereket vállalni, a legfurább helyzetekben kapja az emberlánya a hideg zuhanyokat ezen a téren. az, hogy már miért nem téma a családalapítási terved, betudható annak, hogy lassan elütöd a harminckettőt, te szereted azt hinni, hogy különös természeted miatt már, az amúgy mindenbe belefolyó nagynéni ésatöbbihad fél ilyen nemű kérdéseket feltenni, tudod, hogy anyukád úgy szereti beállítani, hogy a karrier előtérbe helyezése miatt, a kicsi lánya még mindig pártában van, míg nővéred néha viccesen megjegyzi, hogy mindenki azt gondolja, van valami titkos kapcsolatod a városban ahol élsz. remélem mindenki boldog ezekkel a hipotézisekkel, én bevallom elég elcsépelten csak annyit szoktam mondani: mindenkinek másképp alakul.

Budapesti benyomások

Érdekes város ez a Budapest. Egy idősödő, ezerarcú, kiismerhetetlen hölgyeményhez hasonlít, aki hajdanán gyönyörű lehetett, még mindig körüllengi valami titokzatos vonzerő, de a régen tündöklő méltóságának már csak töredéke sugárzik meggyötört arcáról.

Megfelelni, megfelelni, megfelelni!

Mily jó volna belevágni, kitalálni, próbálkozni, esélyt adni, eldönteni, felvállalni, nem törődni.. De nem lehet! Mert mit szól a Világ? A szemfüles Világ, aki mindent lát és mindent jobban tud, figyeli mit teszel és ha valamelyik szabályt megszeged jaj neked. Jön az ejnye-bejnye és a szúrós tekintet.
Megdorgál a Világ, hisz szabályt szegni nem szabad, hogy képzeled hogy kilógsz a sorból!? Ez nagy vétek, az egyik legsúlyosabb, nem lehet csak úgy kilógni a sorból, másnak lenni, másképp tenni.

2016. április 22., péntek

Az előítéletek nyomában, avagy "Egyet fizetsz, többet kapsz" akció

Mivel érdekes a téma, amit feldobtál Réka, folytatom én is egy kicsit a bloggondolatsort az elvált emberkékről..
Fussunk neki a másik oldalról, mi lehet az oka a skatulyának..
Talán az előítéletek.. Mert adott egy leányka s egy legényke gyermek. Telnek múlnak az évek, s felcseperednek, egymásba szeretnek, össze-vissza jönnek, csicseregnek a madarak, s minden, világra szóló lakodalom, ihaj csuhaj dínom-dánom, csinálnak sok-sok gyermeket s élnek boldogan, míg meg nem halnak.. hüpp-hüpp... milyen megható.. de van amikor a hipp-hipp hurrá lesz belőle, mint ebben a pihent szakítós nótában: