amikor
már lassan megszűnnek a rokonok, ismerősök, általában közös téma hiányában jövő
keresztkérdései arra nézve, hogy mikor
szándékozol férjhez menni, netán gyereket vállalni, a legfurább helyzetekben
kapja az emberlánya a hideg zuhanyokat ezen a téren. az, hogy már miért nem
téma a családalapítási terved, betudható annak, hogy lassan elütöd a
harminckettőt, te szereted azt hinni, hogy különös természeted miatt már, az
amúgy mindenbe belefolyó nagynéni ésatöbbihad fél ilyen nemű kérdéseket
feltenni, tudod, hogy anyukád úgy szereti beállítani, hogy a karrier előtérbe
helyezése miatt, a kicsi lánya még mindig pártában van, míg nővéred néha
viccesen megjegyzi, hogy mindenki azt gondolja, van valami titkos kapcsolatod a
városban ahol élsz. remélem mindenki boldog ezekkel a hipotézisekkel, én
bevallom elég elcsépelten csak annyit szoktam mondani: mindenkinek másképp
alakul.
no
de vissza. úgy egy éve, diszkomfortot okozó derékfájások kezdték édesíteni napjaimat, többek közt megkeserítve a
sztárnyaralásunk jelentős részét is. olyannyira, hogy kénytelen voltam orvoshoz
fordulni. egy számokban jobban jellemezhető urológiai vizsgálat után, 100 lej,
3 perc, vetkőzés, öltözés, nyugtavágás, slicc még nincs felhúzva, de már kint
vagy az ajtón stílusban, eljutottam a fiziós szakértőhöz. ezúttal alaposabb vizsgálat, kedves diskurálás
a lustaságról, mely meggátol hogy behatóbban foglalkozzam a már notórius
hátgerincproblémámmal, majd irány a röntgen. valaki érti, hogy miért kell egy
teljesen más épületben kifizetni a felvétel ellenértékét, majd visszaloholni a
helyszínre, ahol elégedetten nyugtázhatod, hogy az első rendben nem sikerül
bejutnod, és örülhetsz, ha a közben háromszorosára növekedett bácsinénitömeg
társaságában kivárhatod a másodikat. közben gyors sms az irodába, jövök hamar,
rögtön röntgen.
még
odébb volt. valahogy mindenki legalább kétszer annyi idős, mint te, ritka szitu.
vajon megint mi a baj velem? mindegy csak már halljam a nevem, és ha lehet ne kettővel
több betegséggel álljak odébb. megtörténik, a feloldozás elmarad. még valaki
azt magyarázza meg, hogy miért minden röntgenes ápoló férfi. biztos valami
diszkrimináció. kis téblábolás, majd egy határozott, már már paraszti
felszólítás után levetkőzőm, felfekszem az ágyra, ami acél hideg, és ő bejön és
elkezd igazgatni mint egy bábut. fekszem, fél csórén, kiszolgáltatottan, és
félek, nehogy felbőszítsem az igazgatómat, azzal hogy nem jó pózt veszek fel.
de igazából előtte még volt egy kedves kis intervenció.
a
kirakatrendező rám mordult, menjen, írja alá, hogy nem terhes! visszakérdeztem.
igazából jól hallatszott, mert szinte kiáltotta, de megrökönyödtem. a modortól,
a hanglejtéstől, a parasztságtól, a fájdalomtól, hogy a lehetősége sem állhat
fenn annak, hogy terhes legyek, rám dőltek az el nem kérdezett kérdések, a ki
nem mondott válaszok. és mentem aláírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése