Jegyzetek egy bukovinai kiruccanás margójára
Ismerős a táj és mégis más.. bohó madárcsicsergés
és vízcsobogás dallama lüktet a tavasz viháncoló ereiben.. Szelídebb
a zöld és sokszínűbbek a házak. Bádogtető alatt faragott mintázatú szempillák mögül
álmosan néznek az ablakok a világra a fehér lambéria-burkolattal fedett
gúnyában és a háttérben a csűr ugyanilyen színben és mintában díszeleg, nehogy
már alávalóbb legyen ő a lakóháznál. Tiszta és rendezett porták, kedves
emberek..
„Ugyanbiza,
miféle szeglete ez ennek az országnak?”
Bukovina Moldova
csücskében, az ukrán határnál terül el. Az ezeréves Unesco
világörökség részei ortodox kolostorok, a tojásmúzeumok, dimbes-dombos természet, különféle népek, románok, lengyelek, ukránok, németek, huculok sajátosan magával ragadó
egyvelege ez a vidék. Annak idején még a madéfalvi székelyek is idekeveredtek,
bár nem sokan maradtak azóta. Már csak Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva,
Józseffalva, Andrásfalva falvak árulkodnak a szétszóródott bukovinai
székelyekről.
A hucul legenda szerint amikor Isten teremtette a
világot, szórta, szórta a sík vidékek magvait a tájra, de egyszercsak megjelent
a darázzsá változott ördög és „Zümm!” megcsípte Isten kezét, aki ijedtében az
összes hegymagot kiejtette. Biza, ezért ilyen hegyvidékes a táj, aki nem hiszi,
járjon csak utána.
Hogy kifélék, mifélék ezek a huculok, nem lehessen
tudni. Talán ukrán, talán ruszin származékok pontos eredetüket körüllengi egy
kis balladai félhomály.. de ez a félhomály visszaköszön úton útfélen. Például a
Voroneti kolostorban a kékség
eredete a falakon mindmáig tisztázatlan.
„Kint
zuhog és a hangulatot áthatja a középkori századok súlyának hátborzongató
valósága, amire még rátesz két lapáttal a pópák kántálása.. Biblia részletek
képregényként a falakon.. órákig el lehetne nézegetni. Brrr, milyen kínzási
módszerek folytak akkoriban.. suceviţiai, moldoviţai, putnai, gura humorului-i
kolostor..érdekes és színes és szent és ijesztő és méltóságteljes és titokzatos és hátborzongató összhatás.. csak kapkodod a fejed..”
Aztán említésre méltó kis hely a Lucia Condreatojás múzeum Moldovita faluban. Több száz szebbnél szebb írott tojással, változatos
népi motívumokkal. S az emeleten különböző országok hímes tojásai díszelegnek,
bizonyára csere-bere alapon gyűjtögették össze.
S ha már az ortodox kolostor-nézésből elege van az
ország eme felső csücskébe tévedt kósza vándornak, érdemes betérni egy kis
lengyel falucskába, Kaczykaba, ahova a 19. században telepítették be a lengyel
bányászokat. A sok ortodox kolostor után jóleső érzés megpillantani a katolikus
templom égbe meredő tornyait. A 19 században épített helyi sóbánya turisztikai
látványosság-számba megy, a mélyben bányató, egy sportpálya, bálterem, kezelő
rész várja a látogatókat...
”Egyszer csak
egy bányarém lépteinek dübörgése hallatszik a távolból, vagy pont most duvad
ránk az egész bánya.. ááááá!!! á dehogy J
csak a kosarazó gyermekek zaja hallatszik erőteljesebben a mélyben..”
A kiruccanást egy középkori vármustra zárja a nemrég felújított szucsávai és a németvásári (Târgu Neamţ) várakban.
„Majd ahogy fekszel a füvön a Targu Neamti várkertben, s nézed ahogy közelednek a bárányfelhők
az égen, már sosem tudod meg, hogy összeérnek-e.. mert a következő pillanatban már
zötykölődsz hazafele, de Bukovina diszkrét bája megmarad valahol emlékeid zegzugos
rejtekében.."
Fotók: ViLola
Fotók: ViLola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése