Portsmouth: végtelen csend és egy szökőkút

Vonatos utazásaim mindig pozitívak voltak Angliában, gyorsak, pontosak, fűtöttek és csendesek. Ez oda-vissza Londontól Portsmuthig már négy óra teljes komfortérzés.  Így is történt, felszálltam a vonatra, olvasgattam, néha-néha meg kitekintettem az ablakon az elsuhanó angol tájra és próbáltam elkapni egy-egy jó pillanatot a fényképezőgépemmel.  Délután egy óra volt amire megérkeztem, s rögtön Portsmouth történelmi kikötője fogadott, a vasútállomás mellett, nyugat irányba.

Az első három és fél óra nagyon hamar elszaladt a múzeumokban, mint ahogy azt követő négy is a tengerpart mentén sétálva. Az egész utazásomnak a fülkében töltött meleg és csend valamint a tenger és a tengerparti naplemente nyújtott látvány, a végtelenbe tekintés volt a célja. Így is sikerült, melegről gondoskodtak a múzeumok fűtött termei is a dupla cérnakesztyű mellett. Nagyon jól éreztem magam, bár nem számoltam múzeumokkal és azt gondoltam rögtön az elején, hogy nem fogom élvezni. Épp ellenkezőleg, teljesen belemélyültem a tengerészek akkori világába.. 

Tovább olvasom »

5 megyén keresztül két keréken

Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megyéken át és még azon is túl....

Egy zalaegerszegi vonatos kirándulásnak indult, aztán egy 5 megyén átívelő biciklitúra kerekedett ki belőle.

Késő délutáni órákban érkeztem vonattal. A zalaegerszegi vasútállomásról a város főutcáján, amit azon a hétvégén sétálóutcává alakítottak gyorsan átvergődtem. Épp fesztiválos napok folytak, sörsátrak, boros és pálinkás műhelyek, zalai finomságok.Vadpörkölt fesztivál.  Az újonnan megépült Belső elkerülő utcán haladtam, folytattam utam egészen Neszeléig, azon át Ságod, Kispáli és Lakhegy következett. A jól ismert út, amit nemegyszer megtettem biciklivel, és egyszer futva is. Ez volt az első nap, 15 kilométer.

4 napot töltöttem Lakhegyen, főként pihenéssel és közben megejtettem egy kis termálfürdőzést is a Gébárti-tó mellett, ahonnan továbbindultam Vasváron át Szombathelyre.

Mostanában minden legújabb biciklitúrámra azt mondom, hogy ez volt eddig a legnehezebb, most se volt ez másképp. Igaz a nagy meleget valamennyire sikerült elkerülnöm, hisz szeptembert írunk de azért így is tikkasztó volt, mivel a táj meglehetősen lapos, nincsenek fenyőfák, csupa rét, mező és termőföld amerre a szem ellát.

Tovább olvasom »

Emlékszel még ugye?

Torockói jegyzetek

Torockó 500 körüli lakossal rendelkező község Fehér megyében, Kolozsvártól délre, 62 kilométerre. Festői tájon terül el, a Székelykő lábánál, zöld zsalugáteres ablakok mögül kikandikáló takaros fehér házaival, amolyan múlt századból itt maradt többnyire magyarlakta kis település.  A falu eredeti lakói a Thoroczkai család által idetelepített német vasművesek voltak.

Tovább olvasom »

nyaralás-nyavalygás

Valószínű nem fogom tudni saját találmányként levédeni azt a felismerésemet, hogy szabadság, nyaralás utáni depresszió legalább olyan gyakori, mint bármelyik más modernkori betegségünk. Azt azért kiemelném, hogy e gondolat minden tudományos alapot nélkülöz, és nem is előzte meg sok elmélkedés, csupán az első munkanapon az irodába vezető hosszasnak tűnő út eredménye.

Egyszóval kegyetlen a visszazökkenés a hétköznapokba. Mindig jót mosolyogtam, mikor a barátnőm átküldött nekem, ma annyira divatos listákat, amelyek így hangzanak: 10 dolog ami segít a szakítás után, 5 dolog ami meghatároz egy erős nőt, 6 hiba amit ne kövess el a kapcsolatod elején..stb. Tulajdonképpen már minden területen találunk listát, fellistáztuk az életet, és a nagyigazságokat olvasgatva, megkönnyebbülünk, felszisszenünk, újrakezdünk, betartunk és követünk. Pontbaszedett tanácsokat, közhelyeket, vagy igazi konklúziókat. Megmosolyogtam, de ma mégis meglistázom a saját kis kiáltványom.

Jöjjön hát az én ListáM: 5 dolog amiből rájössz, hogy még nem vagy kész a munka mezejére való visszatérésre nyaralás után:

Tovább olvasom »

Hányadik igazi lesz ez?

Kalandozások kora folytatódik..a honfoglaló magyarok leülhetnek a léányzó kalandozásainak száma mellett..legalábbis ő így érzi számvető pillanataiban. Nem mintha tudná mennyi kalandoztak a magyarok, de biztos ilyen sokat nem. Ott volt menőmanó az üveghegyen túlról, a zúrfi mesevárosból, holdrólpottyant kapanyányimonyók, hontalan hobbit, ésatöbbi ésatöbbi, mind ott holnemvoltak, tébláboltak az emlékek útvesztőinek kesze-kusza labirintusában.

Tovább olvasom »

Díva legyek, ne....

Szó esett már a  blogon, hogy mennyire hajlamosak vagyunk virtuális világunkba burkolózni, mintha már már két párhuzamos életünk lenne, az egyik a valóság, amelyet rajtunk kívül nem ismer igazából senki, vagy még mi sem, s egy kirakatdolog amelyet a különböző internetes felületeken mutatgatunk a nagyközönségnek. Biztos mindenkivel megesett már, hogy vágyakozva nézegette ismerősei nyaralásáról készült fotókat, elképedve mustrálta az északi fekvésű irodájából, hogy gyöngyözik a hűtőből kivett ital a Hawaii nyárban, na és ne felejtkezzünk el az ideális családi képekről sem, amin a papa, mama, csemete tökéletes dekorációjú ikeás bútorokkal felszerelt szobarészletben pózolnak, vagy inkább igyekeznek természetesnek hatni. Ezek valahogy mind akkor bukkannak fel a hírfolyamodban, amikor a legnyomorultabbul érzed magad, mikor túlórázol (de akkor miért netezgetsz??ejha), mikor szemernyi esélyed sincs pillanatnyilag a családalapításra, vagy mikor egyedül koccintasz a magánnyal egy szilveszteri estén, mikor már mindenki bejelentkezett a facebookon kis trendi csillogó miniruhában.

Tovább olvasom »

Rózsaszín elefánt

Egyszer egy rózsaszín

elefánt voltam

egy holnemvolt

porcelán boltban

s hittem

2x2 néha öt

csak amint róttuk

az energikusan

szinergikus körököt

tükröm –tükröm

mondd meg nékem

most mondd meg

egy kicsikét eltörött

Tovább olvasom »

Green Wayen Prágától Bécsig

Az úton és arról az útról, ahol egykor a világhírű zeneszerző - Mozart - járt Prága és Bécs városa között ..

.. Bár nem két keréken mint egy enyhén elszállt biciklis - én - hanem feltételezem lovakkal és kissé nagyobb kényelemben, amikor a lovaskocsiból ki-ki tekintgetett a májsztró...
Mozart annyira szerette Prága városát és az egész nyugati-cseh, Bohém tartományt, hogy bizony többször meg is tette ezt a szép utat és mindig egy-egy újabb mesterművel lepte meg az ott élőket, akik persze nagy odaadással, tisztelettel és örömmel fogadták játékát és Őt ...

Tovább olvasom »

Reggeli szundi

“Ez egy kontinentális reggel”..trállállá...Ááá nem, nem akarsz még felkelni.

Ébresztő kikapcs, szundi bekapcs.

Vagy mégsem?

Álmos szemekkel kikászálódsz az ágyból, a tükörből szembe néz veled egy torzonborz perszóna..

alias Szörnyella de frász..

Frászod  van a mai naptól..

Kósza maszatot fest rád a fogpaszta..

Jól áll az neked, illik az egyéniségedhez.

Az sincs mit felvenni, még jó, hogy ott a szárítón az összes cucc, mert lusta voltál elpakolni az este.. Legalább nem kell kutikálni a szekrényben.

Félálomban kivánszorogsz a lépcsőházba..

Tovább olvasom »

Gasztroblogger

Ne tévesszen meg senkit a választott cím, nem fogok ínycsiklandó képeket, és incsifincsi recepteket posztolni, mert azt megteszik a nálam hozzáértőbb emberek, inkább fura kis kapcsolatomról írogatnék az ételekkel, a konyhával, és a kettő találkozásával. Igazából nagy merészség erről regélni, és remélem, hogy az olvasók nemcsak rutinos háziasszonyokból, fél kézzel terülj terülj  asztalkámat varázsolókból állnak, és ha mégis, akkor talán őket is felderíti szerencsétlenkedéseim története.

Tovább olvasom »

Utazni jó.. avagy két határ közt

Az élményeink fűszerezik mindennapjainkat és teszik különlegessé életünket, ám az egyetlen baj a sok-sok élménnyel az, hogy nem csupán pozitív, hanem negatív élmények is érhetnek az élet hepe-hupás útján. Éppen ezért nem árt odafigyelni arra, hogy a pozitív élményes zsák mindíg nagyobb legyen, mert ellenkező esetben besavanyodunk és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy élni bizony jó és oly sok dolog van amiben a szépet és jót megláthatjuk. A pozitív élmények sokszorosítására tökéletes alkalom lehet egy-egy utazás, különböző helyszínek meglátogatása és azok hangulatainak magunkba szívása.

Tovább olvasom »

Ott túl a falakon..

Y generáció..

Holvoltholnemvolt falak

és elválasztott életek.

Egy generáció, amelynek gyerekkorára

valami rendszerváltás nyomta rá a bélyeget.

Tovább olvasom »

Záróakkord

Kell még egy záróakkord,

ragyogjon ránk a nap és a hold

mielőtt elrepül az ifjúság, az a szertelen

rádkacsint, a kis szemtelen

mi volt ez, egy villanás, vagy szerelem

aztán a tekinteted ott marad a tovatűnő  lépteken..

Tovább olvasom »

Szabaduló művész

Egy tompa kés

ez az ölelés

és beléd vés

néhány összekuszált róvásjelt

a múlt

most szabadult

kifakult

elavult

bárpult

s rajta könyököl

a jövőd

te meg csak szövöd

pókhálóba a jelent

s egy elkent

rúzsfolt az ingeden

néz rád hogy mi legyen

happy end mint a filmeken

vagy sírjunk a nincseken

a lázadó tincseken

mit ujjad köré fon

egy sercegő magnetofon

s mínusz hőfokon

éget az érzés a torkodon.

 

Uccu neki huculok!

Jegyzetek egy bukovinai kiruccanás margójára

Ismerős a táj és mégis más.. bohó madárcsicsergés és vízcsobogás dallama lüktet a tavasz viháncoló ereiben..   Szelídebb a zöld és sokszínűbbek a házak. Bádogtető alatt faragott mintázatú szempillák mögül álmosan néznek az ablakok a világra a fehér lambéria-burkolattal fedett gúnyában és a háttérben a csűr ugyanilyen színben és mintában díszeleg, nehogy már alávalóbb legyen ő a lakóháznál. Tiszta és rendezett porták, kedves emberek..

Tovább olvasom »

Kártieri ürömzenélések

Havonta megörvendeztetnek drága szomszédjaim, s ha ez az esemény egybeesik, a várva várt hogyan éljük meg a nőiességünket engem teljesen kikészítő időszakával, akkor az eufória teljes. Nem új a téma, és biztos ezreket érint, akik megtapasztalhatták a blokk-közösségi együttélés élményét. Nem is akarok senkit untatni, hogy aztán legyintsenek, hisz ez velünk is megtörtént, csak kicsit jegyzetelgetek itt boldogságomban. Világéletemben tömbházban laktam, oda születtem, ott nőttem fel, családias és teljesen megszokott, hogy testközelben hallod a falszomszéd minden neszét, te szerzel először tudomást arról, ha sikerült elvégeznie nagy és kis dolgát az illemhelyen, és véletlenül sem kapod fel a fejed, ha a felső szomszéd szerencsés ajtócsapódások közepette hazaér a korcsmából. S ha már teljesen beépült a programodba a fent említett úriember kedves neje húspotyolási technikájának hangzásbeli megnyilvánulása, azt hiszed már mindent láttál, hallottál, és igencsak türelmes és alkalmazkodó lévén, már semmi nem tud kihozni a sodrodból, akkor tartogat még számodra meglepetést a nagybetűs.

Tovább olvasom »

A leányzó és az ezerarcú boszorkány

Az ezerarcú boszorkány [1] a leányzó régi ellensége volt... Huncut kis szemeivel, fojtogató karjával, és mindmáig kiismerethetetlen ezer arcával. Ugyebár „légy jóban az ellenségeiddel”.. A leányzó próbálta megszelídíteni.. szép szóval, szép gondolatokkal, leült vele beszélgetni.. Tudomást vett róla. Az ezerarcú boszorkány pedig kacagott.. először gonoszan, szó szerint szembe röhögött.. de aztán mégis.. mintha a 21. arcán a jóindulat sanda szikrája csillant volna fel a huncut szempárban.

Tovább olvasom »

Hajnali kergetőzés

Hol volt hol nem volt, hetedhét ország határain is túl..holnemvolt város ünnepén...aaa zúrfi, mesevárosból. A leányzó belebotlott már megint. Pedig az egyestés kalandok aranyszabálya, hogy ne legyen folytatás...mert hanem az olyan mint egy sikeres film, aminek elkészítik a második részét is, sose annyira jó, csak halvány mása az elsőnek, s a nézők hajtépve kérdik, hogy miért kellett ezt folytatni. Biza, így esett, hogy a leányzó és aaa zúrfi mesevárosból újból összefutottak holnemvolt város zegzugos macskaköves utcáin.

Hol volt, hol nem nem volt város

kicsit szutykos és sáros

utcáin lépkedő

oly sokszor kétkedő

hetyke kis szédelgő

Én? Te? Ő?

Tovább olvasom »

vigyázat, sugárzásveszély!

amikor már lassan megszűnnek a rokonok, ismerősök, általában közös téma hiányában jövő keresztkérdései  arra nézve, hogy mikor szándékozol férjhez menni, netán gyereket vállalni, a legfurább helyzetekben kapja az emberlánya a hideg zuhanyokat ezen a téren. az, hogy már miért nem téma a családalapítási terved, betudható annak, hogy lassan elütöd a harminckettőt, te szereted azt hinni, hogy különös természeted miatt már, az amúgy mindenbe belefolyó nagynéni ésatöbbihad fél ilyen nemű kérdéseket feltenni, tudod, hogy anyukád úgy szereti beállítani, hogy a karrier előtérbe helyezése miatt, a kicsi lánya még mindig pártában van, míg nővéred néha viccesen megjegyzi, hogy mindenki azt gondolja, van valami titkos kapcsolatod a városban ahol élsz. remélem mindenki boldog ezekkel a hipotézisekkel, én bevallom elég elcsépelten csak annyit szoktam mondani: mindenkinek másképp alakul.

Tovább olvasom »

Budapesti benyomások

Érdekes város ez a Budapest. Egy idősödő, ezerarcú, kiismerhetetlen hölgyeményhez hasonlít, aki hajdanán gyönyörű lehetett, még mindig körüllengi valami titokzatos vonzerő, de a régen tündöklő méltóságának már csak töredéke sugárzik meggyötört arcáról.

Tovább olvasom »