Budapesti benyomások

Érdekes város ez a Budapest. Egy idősödő, ezerarcú, kiismerhetetlen hölgyeményhez hasonlít, aki hajdanán gyönyörű lehetett, még mindig körüllengi valami titokzatos vonzerő, de a régen tündöklő méltóságának már csak töredéke sugárzik meggyötört arcáról.

Egy jó tündér kellene, aki varázspálcájával megsuhintja a metrón sorakozó gondterhelt emberek arcát és mosolyt varázsol rájuk, aki elűzi azt a sok vadságot a 16 éves tetovált lány szeméből, akit valószínű, otthon hanyagolnak a szülei, aki bandázik, mert ott talál menedéket, s aki támad másokat, mert az a legkönnyebb védekezési mechanizmus önmagával, a saját érzelmeivel és félelmeivel szemben is. Jó tündérek persze nincsenek, helyette van egy hittérítő fura figura a fehér egérrel a kezén, aki gyanútlan várakozókat szólít le a villamos-megállóban, vannak különös helyek, ahova belépsz és nem vagy biztos már benne, hogy eléred-e a másnap hajnali buszt vagy vonatot. Bizony, lebújok, amelyekbe talán az ukrán maffia lelke is csak hálni jár, fehér zsírpecsétes lepedőbe burkolt székek, ahol fejkendős kocsmárosné heverészik egy díványszerű valamin, kellemes muzsika szól, a másik asztalnál építész fiatalok beszélgetnek, szürcsölöd a tokaji félszáraz bort, nézed, hogy kerültél oda, s mit keresel ott, s aztán épp belemelegedsz egy jó kis beszélgetésbe, amikor 3 fura fazon kukkint le a kocsmaként szolgáló pincehelyiségbe, talán maffiózok, vagy csak cigány-zenészek..Ki tudja Te, ki tudja? Ez bizony már szinte Balkán a javából, Nyugat szeméttelepének az előszobája.. 

Van itt minden, jól megfér egymás mellett a „piszkos luxus”, a nagyvárosi multinacionális trendi klubok menőmanó partyarcaival, az autentikus romkocsmákkal, a retró klubbokkal, a régies hangulatú lokálokkal ahol élő népzene szól..Mindenki megtalálhatja az ínyére valót. Egyszercsak ott találod magad az újpesti bolhapiacon a kinyúlt és lestrapált baba-ruhák, a 30 éves folyóiratok, kitudjamirejó elektronikai kütyük között, aztán két kerülettel odébb a Váci utcán ledér kis hölgyemények jönnek szembe, s csak kapkodod a fejed, mennyi multikulti vállalat, mennyi luxus, s közben méltóságteljesen hömpölyög a Duna az emlékekkel..egy romantikus este a Budai várban, egy végtelen séta a Margit szigeten..és hirtelen az orrodat megcsapja karácsonyi vásár illatában fürdőző krampampuli. 

„Budapest Te csodás!”

Óbuda tövében színes gyufás skatulyák

Keresik a város elveszett mosolyát. .

Vasárnapi bolhapiac

Habos kávé pohár alján a zacc

Karácsonyi vásár illatában fürdőző

Krampampuli

Hol lesz a holnap esti buli?

Bohóka fókák nyomában

Rohanó aluljárók zajában

Multikulti lutri

Cigifüstje

lengi be a teret

És a naplemente ezüstje

Sárguló faleveleket kerget.

S ott középen folyik a Duna,

és a felszínes „small talk” duma,

s az egészet  befedi egy keserédes kis

szmogos dunyha,

ez Budapest ám,

babám,

húha

gyere menjünk rándevúra

szálljunk fel a  kisvasútra

mit neked kámaszútra

vagy fizessünk be egy nászútra

legyen inkább kocsmatúra

s hadd zúduljon ránk a kultúra..

Óbuda tövében színes gyufás skatulyák

Keresik a város őszinte szívből jövő mosolyát. 

A bőség zavara.. A kevesebb néha több? Talán igen..

Néha mégis váltani kell.. Jönni, menni, látni, s hagyni, hogy ha fájni kell hát fájjon, aztán hazatalálni, ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami a miénk.. S mert „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”[1]..Még akkor is ha ezt pont útközben érezzük.. 

[1] Tamási Áron