Uccu neki huculok!

Jegyzetek egy bukovinai kiruccanás margójára

Ismerős a táj és mégis más.. bohó madárcsicsergés és vízcsobogás dallama lüktet a tavasz viháncoló ereiben..   Szelídebb a zöld és sokszínűbbek a házak. Bádogtető alatt faragott mintázatú szempillák mögül álmosan néznek az ablakok a világra a fehér lambéria-burkolattal fedett gúnyában és a háttérben a csűr ugyanilyen színben és mintában díszeleg, nehogy már alávalóbb legyen ő a lakóháznál. Tiszta és rendezett porták, kedves emberek..

„Ugyanbiza, miféle szeglete ez ennek az országnak?”

Bukovina Moldova csücskében, az ukrán határnál terül el. Az ezeréves Unesco világörökség részei ortodox kolostorok, a tojásmúzeumok,  dimbes-dombos természet, különféle népek, románok, lengyelek, ukránok, németek, huculok sajátosan magával ragadó egyvelege ez a vidék. Annak idején még a madéfalvi székelyek is idekeveredtek, bár nem sokan maradtak azóta. Már csak Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva falvak árulkodnak a szétszóródott bukovinai székelyekről. 

A hucul legenda szerint amikor Isten teremtette a világot, szórta, szórta a sík vidékek magvait a tájra, de egyszercsak megjelent a darázzsá változott ördög és „Zümm!” megcsípte Isten kezét, aki ijedtében az összes hegymagot kiejtette. Biza, ezért ilyen hegyvidékes a táj, aki nem hiszi, járjon csak utána.  

Hogy kifélék, mifélék ezek a huculok, nem lehessen tudni. Talán ukrán, talán ruszin származékok pontos eredetüket körüllengi egy kis balladai félhomály.. de ez a félhomály visszaköszön úton útfélen. Például a Voroneti kolostorban a kékség eredete a falakon mindmáig tisztázatlan.

„Kint zuhog és a hangulatot áthatja a középkori századok súlyának hátborzongató valósága, amire még rátesz két lapáttal a pópák kántálása.. Biblia részletek képregényként a falakon.. órákig el lehetne nézegetni. Brrr, milyen kínzási módszerek folytak akkoriban.. suceviţiai, moldoviţai, putnai, gura humorului-i kolostor..érdekes és színes és szent és ijesztő és méltóságteljes és titokzatos és hátborzongató összhatás.. csak kapkodod a fejed..”

Aztán említésre méltó kis hely a Lucia Condreatojás múzeum Moldovita faluban. Több száz szebbnél szebb írott tojással, változatos népi motívumokkal. S az emeleten különböző országok hímes tojásai díszelegnek, bizonyára csere-bere alapon gyűjtögették össze. 

S ha már az ortodox kolostor-nézésből elege van az ország eme felső csücskébe tévedt kósza vándornak, érdemes betérni egy kis lengyel falucskába, Kaczykaba, ahova a 19. században telepítették be a lengyel bányászokat. A sok ortodox kolostor után jóleső érzés megpillantani a katolikus templom égbe meredő tornyait. A 19 században épített helyi sóbánya turisztikai látványosság-számba megy, a mélyben bányató, egy sportpálya, bálterem, kezelő rész várja a látogatókat...

”Egyszer csak egy bányarém lépteinek dübörgése hallatszik a távolból, vagy pont most duvad ránk az egész bánya.. ááááá!!! á dehogy J csak a kosarazó gyermekek zaja hallatszik erőteljesebben a mélyben..”

A kiruccanást egy középkori vármustra zárja a nemrég felújított szucsávai  és a németvásári (Târgu Neamţ) várakban. 

„Majd ahogy fekszel a füvön a Targu Neamti várkertben, s nézed ahogy közelednek a bárányfelhők az égen, már sosem tudod meg, hogy összeérnek-e.. mert a következő pillanatban már zötykölődsz hazafele, de Bukovina diszkrét bája megmarad valahol emlékeid zegzugos rejtekében.."



Fotók: ViLola