Az élményeink fűszerezik
mindennapjainkat és teszik különlegessé életünket, ám az egyetlen baj a sok-sok
élménnyel az, hogy nem csupán pozitív, hanem negatív élmények is érhetnek az
élet hepe-hupás útján. Éppen ezért nem árt odafigyelni arra, hogy a pozitív
élményes zsák mindíg nagyobb legyen, mert ellenkező esetben besavanyodunk és
hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy élni bizony jó és oly sok dolog van amiben a
szépet és jót megláthatjuk. A pozitív
élmények sokszorosítására tökéletes alkalom lehet egy-egy utazás, különböző
helyszínek meglátogatása és azok hangulatainak magunkba szívása.
Így
vélekedett az utazásról az a jókedvű turista is, aki ezúttal Ukrajna egyik
kisvárosát készült meglátogatni.
Kissé hosszú
az út odáig, de mivel párosban szép az élet s még a hosszú út is vidám
kirándulás, így elindultak hát kettesben új élmények reményében. Az élmények
nem is maradtak el, csak éppen más formában jelentkeztek mint ahogy azt
„hőseink” várták... Útközben találkoztak zuhogó esővel, araszoló forgalommal,
öngyilkos merénylő kutyával, aki megnyugvásukra épp az utolsó pillanatban
gondolta meg magát és mégis az életet választotta. Ám a jókedvű utasoknak semmi
sem szegte kedvüket, hisz várt rájuk az új felfedezés izgalma.Éjfél tájt meg is érkeztek a román-magyar határhoz, mert terv szerint magyar földről szándékoztak átlépni az ukrán földre. Hamargyorsan át is keltek és mosolygósan, éneklősen haladtak tovább, hisz már csak 2 óra és elérik a kiszemelt kisvárost.. vagy mégsem?..
A következő megálló a magyar-ukrán határszakasz:
útlevél megmutat, csomagtartóba kukkintás és máris átlépve a magyar földről, ám
még nem az ukrán földön, csak ott ne a kettő között, mert Ukrajnába nem lehet
csak úgy menni hogy na itt vagyok megjöttem s kész..előbb 2 óra álldogálás,
mindenkit meg kell nézni árgus szemmel, hogy miért is jött, mit akar, ülne inkább
otthon.. Akárcsak Sauron szeme, a határőr szeme is mindent lát, csak
éppen nyelveket nem beszél, így hát amikor utasaink sorra kerülnek mufurckodik
ukránul. Utasúr próbálkozik: magyar, román, angol, német? De nem s kész,
Ukrajnába nem lehet csak úgy bemenni, de egyébként is miért erre jöttek, miért
nem amarra, mert innen messzebb van a kiszemelt kisváros mint onnan..nem
tetszel, gyanús vagy s az ukrán földre nem teheted a lábad! Jókedvűség a 0-nál,
nincs mit tenni, vissza kell fordulni, itt ugyan nem jutnak át utasék. Irány
vissza magyar földre, majd próbálkozni amott, a másik határátkelőnél.. "csak ne
olyan gyorsan, mert mit keresnek megint itt (a magyar határőr is csúnyán néz),
hisz nem 2 órája lépték át a jó magyar határt? – Csak épp nem engedtek tovább.." Vagy úgy, hát akkor gyanúsak, valami baj lehet velük ha nem
engedték át ukránék..kérdezősködés, méregetés, bekukkintás mindenhova. Ha
így haladnak, ott maradnak két határ közt, se ki se be.. No de mégsem, még egy kis időzés és aztán mehetnek tovább, a szerb..vagyis a másik ukrán határ felé.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése