Kalandozások kora folytatódik..a honfoglaló magyarok leülhetnek a léányzó
kalandozásainak száma mellett..legalábbis ő így érzi számvető pillanataiban.
Nem mintha tudná mennyi kalandoztak a magyarok, de biztos ilyen sokat nem. Ott
volt menőmanó az üveghegyen túlról, a zúrfi mesevárosból, holdrólpottyant
kapanyányimonyók, hontalan hobbit, ésatöbbi ésatöbbi, mind ott holnemvoltak, tébláboltak az
emlékek útvesztőinek kesze-kusza labirintusában.
Szokásos forgatókönyv szerint indult az este.. mert ugyebár péntek
volt..sállállállá..ereszdelahajamat egy nagyon kemény hét után. Kis borocska,
kis bekukkintás az 1-es számú kis lebújba..az átlagkorosztály a 18 évet
súrolta, a leányzó úgy érezte eltévedt, s hogy mit keres ő ott.. Dehát szokta
ezt ő így érezni közbe. Bekukkintás a 2-es számú lebújba: "Hm, egy fokkal jobb a a felhozatal, az tény, csak valahogy a kockás ing
farmergatya összeállítás lóg ki a tenyérnyi ruhácskákban flangáló tünemények
közül..de sebaj..egyedinek lenni
tudni kell, vagy mi a szösz..a szösz az az izé.." és ahogy a leányzó jobbra sandít meglátja
Elsöprő szempillát..a lányt, aki egyetlen pillantással leseperi őt a ringről..
De a ring mellett.. "nene..nocsak..nahát..Te itt?" Ott biza..a titokzatos
idegen a múlt hónapból, akivel a téren ismerkedett meg. Épp hazatartott az
egyik buliból..mert tudni kell, hogy aprajafalván avagy egyesek által Mordornak
becézett kis településen össz-vissz 2 buli van egy évben.. De hogy, hogy nem,
valami csoda folytán talán, ez pont egy harmadik volt. Hogy szavamat ne
felejtsem, a srác jött szembe. Nézték egymást. Mi/ki mást nézhettek volna, nem
volt senki..ez pont egy olyan átmeneti óra volt, éjjeli 3-kor, amikor még a
madár sem jár.. haza.. a kocsmák már egy órája bezártak, a bulikban, azaz abban
az egy szem táncos zenés mulatságban meg ilyenkor ért tetőpontra a hangulat.
Hűvös volt..ez persze enyhe kifejezés, de ködburkolta városka hőmérsékleti
átlagaihoz képest se lehetett melege az ember lányának. A léányzó ürességet érzett,
valami/ki kimaradt a ma
estéből gondolatok foglalkoztatták. A titokzatos idegennel elhaladtak egymás
mellett.. a lány hátra fordult.. a titokzatos idegen is. Nézték egymást.. Tekintetük
kereszttüzében vágni lehetett volna a „mi sülhet ki” ebből kíváncsisággal
telített feszültséget. Megszólalt a srác..”Gyere
lépj egyet vissza.” A lány egy tétova lépést tett visszafele, aztán
megállt. Aztán lépett a titokzatos idegen.. aztán szóba elegyedtek.. séta kézen
fogva a városban, nagy faggatózások.. félelemmel vegyes varázslat..
S most, egy hónapra rá, itt áll újból.. s valami végtelen táncra hív a
szemében megcsillanó pillanat varázsa.. vagy ki tudja Te, ki tudja..
Álnok ölelés
a tegnapok lágy
öle és
egy utolsó
kegyelemdöfés:
szétfröccsen a vér az égen
hajnali fény tör
át a sötétségen..
Átütő ébredés.
Bágyadt vágy
járja át
a reggel ólomszárnyú testét
a feledés homálya
betakarja a viharos estét
a tájat átöleli a szivárvány
és széttépett kiáltvány
fecniket visz a szél
már csak nevetne hiányán
s hogy nincs veszély
szemei sarkában
még ott vonyít a félsz
de tudja hogy egy nap majd útra kélsz
a fűszálak harmatos esőtáncát
behinted reménnyel
s megáll az idő
két pillantás
egymásba kapaszkodó tekintetével.
hol volt hol nem volt, s vajon igaz se volt? :()
VálaszTörlés